Öt dolog, amit Norvégia nyújtott nekem – Norvég útibeszámoló

2401

Norvégiába, egyáltalán északra utazni, szerintem az egyik legcsodásabb dolog, amit a lelkünkkel, szellemünkkel és testünkkel tehetünk. Próbáltam, kétszer is, s most elmondom, hogy miért megyek hamarosan újra vissza. Norvég útibeszámoló.

A világ Norvégia-lázban ég! Egyre több turista utazik az északi országba, tömérdek videó, s fotósorozat kering az interneten, amelyben a táj szépségeiről áradozik mindenki. Valóban csodás, szavakkal nehezen leírható vidékei vannak, számomra mégis többet jelentettek az élmények, a hatások, amelyeket ott kaptam, amelyek ott értek.

Norvég útibeszámoló - vízesés
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Nyugalom

Több aspektusa van a nyugalom fogalmának Norvégia kapcsán.

Az egyik az emberek, a tömeg (hiánya), a norvégok

A nagyobb norvég városokat kivéve, elég könnyű elkerülni az embereket. S ha találkozol is velük, akkor sem fognak zavarni, ha helyiek, akkor azért, ha turisták, akkor pedig ők is a nyugodt kikapcsolódást keresik. A kis falvakban nyugalom van, éjjel és nappal egyaránt.

Szerencsésebb egy fjord partján szállást bérelni, mint olyan helyeken, mint Bergen, vagy Oslo. Ilyen helyeken a természet is közelebb kerülhet hozzánk, s elkerülhetjük a már Norvégiába is eljutó turistacsoportok hadát. Az egyik utunk során bérelt szállásainkról itt olvasható egy cikk a blogomon.

Norvég útibeszámoló - fjord
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Mindenképpen találkozol segítőkész norvégokkal, akik egytől-egyig beszélnek angolul. Nem tűnik el semmid, ha ott hagyod a teraszon, nem viszik el a motorcsónakot a ház mellől, sőt még a ház ajtaját sem kell bezárni. A vidéken nyugalom és biztonság van. A Sogne-fjord mellett élők büszkék rá, hogy a norvég király rendőri és biztonsági kíséret nélkül szokott náluk horgászni és túrázni.

A másik a közlekedés

Az országban általában 80 km/órával lehet közlekedni, helyenként az utak egysávosak, ezért lassabban. Viszont nyugodt a közlekedés, nincsenek stresszes szituációk, hacsak az nem, hogy már megint egy vízesés zuhan alá melletted. 🙂 Vagy a keskeny úton jön egy lakóautó, amelynek tükre súrolja a tiedet. Nyugalom, mindenki toleráns, vannak kiállók.

Norvég útibeszámoló - autóút
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Az utazás autóval egyik városból a másikba, utazás a nyugalom felé. Se egy reklámtábla, se kerítések, se felesleges út menti tárgyak, csupán mi – átutazók – és az érintetlen természet. Itt nem akarnak minden négyzetcentimétert beépíteni és kihasználni, vagy legalábbis úgy teszik, hogy ne zavarja a természetességet.

Fotó: dr. Szalai Krisztián

S végül

olyan nyugalomba kerülsz a látványtól, a lassú közlekedéstől, a friss levegőtől, attól, ahogyan a természet körbe ölel napokon keresztül, hogy majd magad sem érted, miért is kell már hazamenni. S amikor hazaérsz nem érted majd, miért is idegesít a szomszéd gyerek tucc-tacc zenéje, a 130-al száguldó autók az autópályán, a sok útmenti zavaró plakát, felesleges műtárgy, a részeg fiatalok az aluljáróban és úgy általában az emberek.

Egészséges ételek

Jellemző belső Norvégiában, hogy a helyi lakosok maguk teremtik elő az alapanyagok nagy részét. Halásznak és horgásznak, amit a turista is szabadon megtehet, majd el is fogyaszthatja a halat. Itt nem kell visszadobni!

Bogyós gyümölcseikből isteni lekvárokat, s itókákat készítenek. Kevesebb a csábítás az egészségtelen életre (bár sajnos a nagyobb a városokban az éttermi kultúra kezd a gyorskonyha felé tendálni, szerencsére még megtalálhatóak a helyi specialitások is).

Norvég útibeszámoló - étel
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Sokáig luxuscikknek számított a cukor, ezért jóval kevesebb édességgel, vagy étellel találkozol majd, amelynek fő alapanyaga a sok gondot okozó cukor.

Alkoholt az üzletek nem forgalmazhatnak. Az állami monopóliumként üzemeltetett elárúsító helyeken azonban vásárolhatsz Linie-t (akvavit=skandináv gyógynövényes pálinka). Garantáltan kevesebb lesz az alkoholmámorban úszó fiatal, s a részegen ténfergő ember. De ettől még szeretnek a norvégok is bulizni, imádják az esti éttermi kiruccanásokat.

Türelem

A fenti részben említett közlekedési morál már rögtön az első perctől türelemre inti az utazót. Jó is, ha megtanulja, hogy itt nem a jól megtervezett időbeosztás szerint éli majd meg a nyaralását.

A lassabb közlekedés, a természet szépsége korántsem engedi majd, hogy az előre tervezett idő alatt tegyük meg az utunkat. Nem beszélve arról, hogy helyenként az út elfogy, s majd valamikor jön egy komp, amely átvisz a fjordon. Nyugalom és türelem, jönni fog.

Ahogyan a napsütés is. Esik majd, ha legalább 10 napot maradunk, akkor biztosan lesz néhány esős napunk, de sütni is fog a nap, s ha mégsem, akkor megtudjuk, hogy Norvégia esőben is fantasztikus.

Norvég útibeszámoló
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Norvégiában az utazó, ha jön, akkor találja fel magát – hangozhatna a norvég turisztikai iroda szlogenje. Miatta nem fog a komp máskor közlekedni, nem visz fel felvonó a hegyre, s nem építenek a legszebb utak mellé wc-ket.

De éppen ezek miatt tudja megőrizni természetességét, s adja meg a lehetőséget, hogy elszakadjunk a mindig minden igényünket kiszolgáló élettől. Másszunk fel magunk a sziklára, merüljünk el a természetben, s próbáljunk meg internet nélkül élni pár napig (bár hálózat mindenhol van, még a legeldugottabb helyen is). Az eredmény a türelmi határunk kitágítása lesz.

Önmagunk legyőzése

A Preikestolen, azaz Szószék szikla 604 méterre magasodik a Lysefjord fölé Stavanger közelében. A kilátás páratlan, még Norvégia viszonylatában is elképesztő. Az úton pedig naponta ezrek másznak fölfelé, hogy félelmet nem ismerve végül kiüljenek a semmi fölé, lábukat a 600 méternyi mélység fölött lógatva. Szinte nincs is Norvég útibeszámoló, ami ne említené ezt a helyet.

Norvég útibeszámoló - szószék
Fotó: dr. Szalai Krisztián

A korábbi norvég utazásunk során is kacérkodtam már a gondolattal, de a kényelem, a lustaság és a harminc évnyi “én nem szeretek hegynek fölfelé menni” elv erősebbnek bizonyult.

Majd 2015-ben, amikor túl voltunk egy fogyókúrán (de még azért jelentős túlsúlyunk volt) és állandóan izomfejlesztést csináltunk, azt gondoltam, hogy meg kell próbálnunk. Az út fölfelé sziklás, helyenként sík a terep, de a 3,8 km jobbára emelkedik, 334 méter tengerszint különbséget kell legyőzni.

Indulás előtt megnéztem néhány videót az útról, s kimondatlanul ugyan, de a gondolataimban mindig ott volt, hogy nem vagyok biztos önmagamban, fel tudok-e menni!

Amikor eljött a mászás napja, s felvettük a bakancsunkat, már egyre inkább elhatalmasodott rajtam a félelem. Sziklákon mászni, ráadásul fölfelé, helyenként oldalunkon a szakadék, kevés a kapaszkodó, nem vagyunk elég ügyesek, soha nem másztunk így hegyet, kövérek vagyunk és kevésbé edzettek – forogtak a negatív gondolatok bennem.

S valahol mégis nagyon akartam menni. Elfogott egy mámoros érzés, a hódítás vágya. A siker lehetősége ott lebegett a szemem előtt. Legyőzni önmagunkat, a félelmeinket, kövérségünket, lustaságunkat, kényelmességünket. S kivívni saját magunk és mások elismerését! Induljunk hát, nincs veszítenivalónk, ha megpróbáljuk.

Megpróbáltuk! S sikerült! Felmásztunk!

Mi, a kövérek, a lusták, a kényelmesek, akik legyőzték önmagukat, s felmásztak egy másoknak gyerekjáték úton, hogy lássák a sziklát, amely talán holnap bezuhan a fjordba.

Részletesen itt olvashattok a sziklatúránkról a blogon! 

Ebben az országban bárki találhat magának kihívást, olyan lehetőséget, amellyel kitolhatja a határait.

Norvég útibeszámoló – Allergiamentes élet

A férjem sokat küzd a porallergiájával, ahogyan az utóbbi években már időnként én is. Sajnos neki gyógyszert is kell szednie, s porosabb városokban még ennek ellenére is állandóan bedugul az orra.

A második napon Norvégiában, úgy tűnt el, mintha soha nem is lett volna. A tiszta levegő, a tiszta fjordok vizének párája, a sok növény, a mindent megtisztító esők elűzték a port és vele az allergiát is. Egy igazi megújulás volt mindkettőnknek a két hét, allergiamentesen.

Norvég útibeszámoló
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Utazzatok el Norvégiába egyszer, ha lehetőségetek van rá, mert többet ér bármely beszámolónál, videónál, vagy fotónál, ha ti magatok sétáltok a fjordok országában.

Ha szeretnétek még többet olvasni az országról, esetleg szükségetek van egy jó útitervre, akkor látogassatok el az Élet sója blogra, ahol számos írást találtok a témában.

Olyan szakmahalmozónak tartom magam, aki a sok érdeklődési területe "áldozata", de határozottan élvezem. Művelődésszervező, médiamenedzser és történelemtanárként végeztem, majd jogász és európai szakjogász lettem. Mindegyik területen dolgoztam, de a szívem mindig az újságíráshoz, a kultúrához húzott igazán. Több, mint 5 éve írom a blogomat, az Élet sója blogot (www.eletsoja.cafeblog.hu), ahol utazási, gasztronómiai, kulturális élményeimről számolok be. Jelenleg dolgozom egy, a dél-német Boden-tó környékén szerzett élményeimről szóló könyvön.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here