Szabad, nem szabad? Mikor tilts meg valamit a gyereknek.

705

A két – három éves gyermekek élete tele van tilalmakkal. Naponta többször hallja, hogy „nem szabad”. Azonban, ha jobban bele gondolsz, az esetek legalább felénél megkérdezhetnéd magadtól, hogy „Miért is? Mi az oka annak, hogy nem csinálhatja?”

Ranschburg Jenő a Családi kör című könyvében megfogalmazza, hogy valójában két eset van, amikor valóban tiltanod kell a gyermeket bizonyos cselekvésektől, ez pedig az

időhiány és a valódi veszély.

Biztosan előfordult már veled, hogy hétfő reggel munkába sietve a gyerek saját maga szeretné felvenni a cipőjét, majd bekötni a cipőfűzőjét, azonban te már így is késében vagy… Nos igen ilyenkor valóban nincs arra idő, hogy a gyermek önmaga oldja meg a cipőfelvétellel járó feladatot. 🙂

 
Abban ez esetben is a tiltáshoz kell folyamodnod, amikor a gyermek valóban veszélyes cselekvés végrehajtására készül. Ha gyermek csak ezekben az esetekben találkozik a „Nem szabaddal”, a szülői tiltásaid kevesebb ellenállást és több megértést fognak kiváltani.

A két – három éves gyermekkel való bánásmód legfontosabb követelményeit Ranschburg Jenő hat pontban foglalta össze, most pedig megnézzük közülük a legfontosabbakat.

 

Adj megfelelő teret a gyermek önérvényesítésének!

A gyermek ebben a korszakaszban jóval több tiltással találkozik, mint amennyivel valójában kellene. Ismerősen hangzanak az alábbi mondatok?

Ne fogd meg! Ne vedd a szádba! Ne csináld már ezt mások előtt!

A gyermek önérvényesítési vágyát nagymértékben korlátozod, ha olyankor is csak tiltásokkal találkozik, amikor nem feltétlenül lenne szükséges.

 

Szabad, nem szabad?
Adj megfelelő teret a gyermek önérvényesítésének!

Nagyon sok esetben előfordul, hogy a gyermek akkor „robban”, vagyis akkor válaszol „hisztivel, kiabálással”, amikor valóban nem lehet neki megengedni, amit csinálni szeretne, mert az ténylegesen veszélyes ránézve.

 
Ilyenkor javaslom, hogy gondolkodj el azon, vajon mi okozta a gyermek „indulatkitörését”, mi válthatta ki, pont most? Vajon lehetett a gyermek cselekedete, viselkedése annak következménye, hogy túl sok korlátozás, tiltás volt a nevelő magatartásodban akkor is, amikor engedékenyebb is lehettél volna?

 
Érdemes megfigyelni magad egy-egy tiltás után. Gondold végig, írd le, hogy mi volt az oka annak, amiért a tiltáshoz folyamodtál? Valóban szükség volt rá? Hogyan cselekednél most, hogy már átgondoltad? Mit fogsz másként csinálni, ha legközelebb ilyen történik?

„Használd fel” az utánzó kedvében rejlő lehetőségeket!

A hároméves korban jelentkező „dührohamok” oka általában az, hogy a gyermeknek nem szabad csinálnia valamit, amit nagyon szeretne. A legtöbbször azonban éppen azt szeretné csinálni, amit te magad is teszel.

Ha jól megfigyeled a legtöbb „kitörés” akkor következik be, amikor a gyermeknek nem szabad a tevékenységedet utánoznia.
Nézzünk meg egy példát. Amikor a kislányod nem segíthet neked a zöldségeket meghámozni, hiszen az túl veszélyes.

A kés gyermek kezébe nem való!

Pedig ha ott állhatna melletted a konyhában egy életlen, tompa játékkéssel és egy zöldséggel a kezében igazán boldoggá és elégedetté tennéd. Ha ebben az esetben az időhiányra szeretnél hivatkozni, azt kell mondanom, hogy hibát követsz el, hiszen egy három éves gyerek nem csak készségeket sajátít el, hanem szokásokat is.

Ha nem hagyod, hogy segítsen neked főzni, vagy éppen takarítani, néhány év múlva majd pontosan te leszel az a szülő, aki arról fog panaszkodni, hogy „a gyerek már milyen nagy és nem akar segíteni a házimunkában.” Vagyis azzal az idővel, amit a gyermeked utánzó kedvének kielégítésére „áldozol” nagyban hozzájárulsz ahhoz, hogy milyen szokásokat alakít ki.

Szabad, nem szabad?
Hagyd, hogy egymásra hangolódhassanak!

 

Add meg azokat a jogokat, amelyeket önmagad számára természetesnek tartasz!


A szakemberek is sokszor megdöbbenek azon, hogy sok szülő úgy kezeli a három éves gyermekét mintha egy „tárgy” lenne, akinek nincsen véleménye, ízlése, gondolata, és néha még hangulata sincs. Nagyon fontos, hogy figyeld a gyermeked rezdüléseit, figyelj oda arra, hogy ő mit szeretne.

 

Igyekezz megfelelő határokon belül kompromisszumkész lenni.
Nézzünk erre is egy példát. A három éves kislány jelezte az édesanyjának, hogy piros cipőjét szeretné felvenni, majd az anyuka felhúzta a gyerek lábára a fekete cipőt. Miért is, kérdezem én?

 

Ranschburg nagyon jól megfogalmazta –„Erre semmi más oka nincs, mint az, hogy előző este vagy éppen ma reggel így határozott, és fel sem merül benne, hogy ebbe a gyermek bele szólhat. Sőt kötözködésnek fogja venni és még a végén meg is bünteti, a gyermekét.”

A Családi kör című könyvben olvasható erre még egy nagyon jó példa, amikor is a gyermek nem eszi meg maradéktalanul az ételt a tányérból, a szülőtől pedig elhangzik a „súlyos” fenyegetés. „Ha nem eszed meg, nem megyünk el vasárnap a bábszínházba!”

A szülő azonban a legtöbbször vereséget szenved, mert a gyerek a fenyegetés ellenére sem eszi meg a maradékot, és – még akkor, ha a szülő valóban nem viszi el a bábszínházba- az esetet úgy könyveli el, hogy az ő akarat diadalmaskodott. Persze, a szülő általában „most az egyszer még” elviszi a színházba a gyermekét, aki tehát még az is megtanulja, hogy a szülői ígéreteket nem kell túlságosan komolyan venni.

 
Igyekezz belátni, hogy egy két – három éves gyerek már bele szólhat a vele kapcsolatos dolgokba. Miért ne dönthetné el, hogy milyen színű cipőt szeretne felvenni? (Nyilván télen nem veheti fel a kedvenc nyári szandálját, nem az ilyen esetekről beszélek.)

 

Légy csendes és határozott!

Te is tapasztalhattad már, hogy amikor hangosan, kiabálva szeretnéd elmondani a gyerekednek, hogy valami rosszat csinált, ő még hangosabban „tiltakozással” válaszol. Azonban ha csendben elmagyarázod neki, hogy mi történt és ennek mi a következménye, tudomásul veszi és alkalmazkodik.

Ez nem azért történik, mert az első esetben nem értette, a második esetben pedig már megértette a magyarázatot, hanem akaratlanul is elfogadta, és a magáévá tette az érzelmi állapotodat.

 

Összegezve a két- három éves gyermek még nem képes akaratát önmagával szemben is érvényre juttatni. Szülőként te vagy az, aki megfelelő lehetőséget teremt a gyermek önérvényesítési törekvéseinek.

Az akaratosság ebben a korban a fejlődéssel jár.

Kérlek, gondold végig, hogy mi az, amit véleményed szerint jól csinálsz, majd tedd többször, csináld gyakrabban! 🙂  A sikeres gyermekek szülei néhány dolgot másként csinálnak, mint a többiek. Ebben a cikkben elolvashatod a fő különbségeket. 

Felhasznált irodalom: Bagdy Emőke: A személyiség titkai – család, nevelés, önértékelés. Helikon Kiadó, 2014. Ranschburg Jenő: Családi kör. Saxum Kiadó Kft, 2012. Fotók: pixabay

Harmati Orsolya kommunikációs szakember, coach Végzettségeimet tekintve kommunikációs szakember és coach vagyok, jelenleg pedig mentálhigiénét hallgatok a Debreceni Egyetemen. Főállásban képzési vezetőként dolgozom, emellett pedig egyéni- és csoportos foglalkozásokat vezettek, illetve coachingot oktatok. Bátran mondhatom, hogy a hobbim mára már a hivatásommá vált. Hiszem és tudom, hogy minden folyamat sikeres és célravezető, ha őszintén, tiszta szívvel és kellő nyitottsággal vágunk bele! Munkám során ezzel a szemlélettel támogatom a hozzám forduló személyeket és szervezeteket, annak érdekében, hogy kihozzák magukból a legtöbbet. :)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here